BOZÓK FERENC
Költőként min dolgozol éppen?
Egy beszélgetőkönyv interjúit készítem. Kortárs magyar költőkkel történő beszélgetéseimből készül egy kötet. Kortársakkal társalgunk, ezért lesz a kötet címe Kortársalgó.
Jól hangzik ez a szó-intarzia. Tudom, hogy kedveled a különleges hangzású szavakat. Tudnál mondani tíz olyan szót, amely számodra kedves?
A hangzásuk miatt kedvelem a következőket pl.: csillag, ékszer, rubin, ezüst, láng, virág, kristály, béke, zöld, azúrkék. A cipőfűző is egészen jól hangzik.
S a szavak tartalma szerint melyek a kedvenceid?
Szeretet, szelídség, béke, alázat, hit.
Pap és piarista szerzetes is vagy. Teljes óraszámban tanítasz a kecskeméti Piarista Iskolában. Hogyan tudsz megfelelni ennyi hivatásnak? Megtalálod a helyes egyensúlyt köztük?
Nehezen. Több időre lenne szükségem, hogy alaposabban felkészülhessek az óráimra. A tanév során az irodalmat hanyagolnom kell, az írás egy részét a nyárra hagyom, amikor nincs tanítás. Fontos lenne a tanítványaimmal több időt tölteni, ugyanakkor szeretném megtalálni a szerzetességben is a harmóniát. Ez mindegyik olyan hivatás, amelyhez külön-külön kellene napi 24 óra. Embert próbáló.
Tudnál mondani olyan embereket, akiknek példájából erőt meríthetsz sok tennivalód közepette?
A papi pályámon első számú példaképem II. János Pál pápa. De csodálom Placid atyát is, akit tíz évi Gulágon átélt szenvedés sem tört meg. Felnézek Lénárd Ödön piarista atyára, ő 18 évet töltött a szocializmus börtöneiben. Kitartásra ösztönöznek. Tanári példaképem talán Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes. Költői példaképem egyértelműen Pilinszky János.
Miket szoktál olvasni?
Amik a munkámhoz kellenek. Kortárs magyar költőket, költőkről. De erre is többnyire nyáron jut időm. Nyáron költök, télen kotlok – szoktam mondani tréfásan.
Hogy születik a vers?A kezdő csírája jön valahonnan. Talán felülről… Egy szó, egy gondolat, egy szikra az inspiráció. Mondhatjuk ihletnek is. Aztán a kész mű már én vagyok. Talán a csírára már rá sem lehet ismerni, de segített kibontani a verset. Számomra a vers önkifejezési forma. Ha nem elég csiszolt, nem adom ki a kezemből.
A mindennapi életben sokat mosolyogsz, nevetsz, a beszélgetésekben poénok ülnek. A költészetedben előjön-e a humor?
Számomra az irodalom emelkedett dolog. Akkor írok, ha komoly mondanivalóm van. Ezért nem áll jól nekem a könnyed hangvételű, humoros gyerekvers írása a kiadóim szerint.
Van-e valamilyen hobbid? Jut-e időd ilyesmire?
Nagyon szeretem a focit. Egy diákom egy kötetlen foglalkozáson lerajzolt. Az egyik felemen fekete reverenda van, kezemben kereszt, a másikon zöld-fehér csíkos mez, kezemben focilabda. Fradi szurkoló vagyok már születésem óta, apám és nagyapám is az volt. Igazából akkor kezdtem el rendszeresen járni a meccseikre, amikor – teljesen jogtalanul - kitették a Fradit az NB-1 – ből. Úgy éreztem, hogy szükségük van az én támogatásomra is.
Már negyedik éve vagy Kecskeméten. Hogy érzed itt magad?
Nehéz volt eljönnöm Budapestről. Csaknem megsirattam. De megszerettem Kecskemétet. Minden itt van a belvárosban, ami fontos a számomra: a templom, a rendház, az iskola, a Megyei Könyvtár. Sok embert ismerek. Aki Kecskeméten az irodalmi életben számít, azzal kapcsolatban vagyok.
TÓTH KRISZTINA
2-13 éves gyermekek vártak rád az iskola könyvtárának olvasójában, és a te állatokról szóló verseid elmondásával készültek a veled való találkozásra. Tudom, hogy gyakran jársz író-olvasó találkozókra, ez mennyiben hasonlított és különbözött a többitől?
Ritkán van olyan meglepetésben részem, hogy gyerekek szájából hallhatom a verseket. Bakonysárkányon, Budapesten a Liszt Ferenc Általános Iskolában és Veszprémben volt már ilyen, de az esetek többségében én beszélek. Így viszont sokkal hangulatosabb és oldottabb.
Gyermekekről és állatokról írni mindig hálás dolog. Az előbbiek szeretik az utóbbiakat, és szívesen olvasnak róluk verseket, novellákat. Melyek azok az állatokról szóló köteteid, amelyek gyermekeknek íródtak?Alapvetően az Állatságok című kötet szól különös, egzotikus állatokról, de a Kerge ABC és az Állatok a tubusból szintén tartalmaz állatos verseket. A felnőtteknek íródott novellák közül talán az Űrkutyákat és az Űrcicát emelném ki.
Gyermekverseidet átszövi a humor, az önfeledt vidámság. Prózai műveidben milyen módon van jelen a mosolyra, nevetésre késztetés, netán a fanyar irónia? Úgy tűnik, ez egy nagyon fontos fűszere az írásaidnak.
Úgy képzelem, hogy nehéz dolgokról csak könnyeden, távolságtartással lehet írni. Pátosz helyett iróniával, kicsit mindig magunkon is nevetve.
Mi volt az első könyv, amit elolvastál? Ki a kedvenc íród, költőd? Van példaképed az irodalomban?
Nem tudom felidézni az első olvasmányomat, mert fokozatosan kezdtem meséket olvasni. A pöttyös könyveket nagyon szerettem, kedvencem Halasi Mária Az utolsó padban című műve volt, meg egy fura című könyv, a Mango. Az ötvenes években adták ki, szerintem senki sem emlékszik már rá, én meg nem tudom, hova lett. Egy néger kislányról szólt, aki egy afrikai halászfaluban lakik, és nem szeret lányoknak való játékokat játszani, hanem lándzsát hajít, és hasonlók. Volt egy barátja, Zolu, a varázsló, aki elvitte őt a barlangjába. Ezt imádtam. Minden királylány szőke volt és kék szemű, akkor még nem létezett Pocahontas, nem volt kivel azonosulni, hiszen még az egyetlen sötét hajú női hősnek, Hófehérkének is hófehér bőre volt! Általános iskolás koromban állandóan Arany János balladáit olvastam olyan szenvedéllyel, ahogy kiskamaszok slágereket szoktak hallgatni. Később nagyon hatott rám Vas István, Petri György, Kormos István. Rengeteget tanultam az egyetemen Lator Lászlótól, akit a mai napig felhívok, ha nehéz kérdésben kell döntenem. Nem csak poétikai dolgokra gondolok, egyebekre is. Nem ismerek nála világosabban gondolkodó embert, aki attól is lenyűgöző, hogy soha senkit nem akart legyőzni. Egyszerűen hiányzik belőle az a kompetitív szemlélet, ami egyébként annyira megmérgezi a mostani életünket.
Az emberek egyre kevesebb könyvet olvasnak. Mit gondolsz, hogyan lehetne kedvet csinálni hozzá például a gyereknek? Tudom, te sokat teszel ezért, hiszen az általános iskola felső tagozatos diákjainak összeállított irodalomkönyv és szöveggyűjtemény egyik szerzője és szerkesztője vagy.
Az a tapasztalat, hogy az olvasmányokban szereplő szövegek felébresztik a gyerekekben az olvasási kedvet. Könyvtárosoktól tudom, hogy több ajánlott művet is be kellett szereznie az iskolának, mert a gyerekek keresték: kíváncsiak lettek a szereplők további életére. Ha otthon a szülők olvasnak, vagyis a gyerekek látják, hogy ez egy létező szabadidős program, akkor sokkal nagyobb az esély, hogy maguk is olvasóvá váljanak. De a saját fiamon is látom, hogy ez nem egyszerű ügy, főleg nem kamaszoknál. Őt most, tizennégy évesen főleg az érdekli, amin nevetni lehet, amiben felidézhető poénok vannak.
Hogyan indult az írói-költői pályád? Hol jelentek meg első írásaid? Van-e kedvenced közülük?
Nagyon fiatalon, mondhatni túl fiatalon jelent meg az első kötetem. Még egyetemista voltam. A Móra Kiadó adta ki, Rózsa Endre költő volt a szerkesztője, ő támogatta az indulásomat, valamint Mezey Katalin költő. Utólag visszatekintve sok kamaszos, elkapkodott szöveget látok, de halványan azért már látszik néha a későbbi felnőtt arc. Én a Porhó című kötetem óta tartom érvényesnek azt, amit csinálok, a korábbiak közül csak egy-két verset vettem be a gyűjteményes kötetbe. Az első versem egyébként az Ifjúsági Magazinban jelent meg 1984-ben. Egyszer a Könyvhéten dedikáltatott valaki, akinek az a vers még megvolt, kivágta a lapból. Na, ez egy olvasó!
Hogyan látod a pályakezdő írók helyzetét Magyarországon? Milyen jó tanáccsal tudnál szolgálni nekik? Mire van ma szükség ahhoz, hogy valaki befusson, ismert legyen az irodalmi életben?
Először is talán arra van szükség, hogy ne akarjon „befutni”. Az irodalom nem eszköz arra, hogy az ember valamit elérjen. Csak annak érdemes írnia, aki e nélkül el sem tudná képzelni az életét, akinek ez a természetes. Aztán vagy olvassák, amit ír, vagy nem. Ha igen, az ösztönző és jó, de nem a siker a cél. Akinek igen, az inkább jelentkezzen a Megasztárba. Ez egy magányos szakma, olyan pálya, amelynek minden szakasza másképp nehéz és az ember mindig egyedül van a kételyeivel, szorongásaival. Érdemes jó lapoknak küldeni írásokat és persze olvasni, minél több kortárs irodalmat. Tanácsot egyébként öreg, szemüveges bácsik szoktak adni, én túl bizonytalan vagyok ahhoz, hogy osszam az észt. Mit tudom én, mit kell csinálni: teljes szívvel-lélekkel azt, ami nekünk fontos.
Mik a jövőbeli terveid? Van-e valami nagy álmod, egy nagyszabású project, amit meg szeretnél valósítani?
Inkább amolyan kisszabású dolgokban gondolkodom, leginkább mindig a soron következő szövegen. Írtam egy mesejátékot, szeretném, ha ez megvalósulhatna színpadon is. Összeállt egy újabb novelláskötet is, közben pedig prózát írok, de még teljesen nem körvonalazódott, hogy mivé akar alakulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése